Én vagyok az, aki bunkó, ha rossz kedve van.
Én vagyok az, aki akkor is megbánt, ha nem akar.
Én vagyok az, akinek az osztálykiránduláson nincs párja.
Én vagyok az, aki mindig akkor nyitja ki a száját, amikor nem kéne.
Én vagyok az, akit egyszerűbb gyűlölni, mint szeretni, és az is én vagyok, aki a szoba sarkában sír titokban.
Én vagyok az, aki tegnap még az Erzsébet-hídon állt hosszú szürke kabátban, és akkor te még nem is sejtetted, hogy az a szürke igazából fekete.
Én vagyok az a lány, akit a múltkor még szerelemmel húztál magadhoz, most pedig már te bántasz engem, amikor senki nem lát.
Ott, ahol senki nem látja.
Utolsó kommentek